A Bambi egy két és féldecis csatos üvegben forgalmazott üdítő ital volt, az első ilyen, ami megjelent az ún. szocializmus korszakában. Ez volt az egyetlen üdítőital a magyar piacon. „Buborékos”, szénsavas ital volt, szintetikus alapanyagokból készült, narancs jellegű ízesítéssel és színnel.

1947-ben a Hazai Szikvízüzem kezdte palackozni Horváth Mihály téri üzemében, majd gyártása átkerült a Halom utcai üzembe. 1960-tól a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat folytatta a gyártást Döbrentei téri palackozójában. Később NDK-s gyártású gépsorokat állítottak be a növekvő kereslet miatt.

A rossz nyelvek szerint kátrányból készült (a hosszú szénláncú, aromás vegyületeket vehették akár tényleg abból is[1]). A felnőttek ezzel próbálták a gyerekeket eltántorítani a fogyasztásától; reménytelenül.

A szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis) a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjében az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába sorolt Dicerorhinus emlősnem egyetlen élő faja. Az öt ma élő orrszarvúfaj közül a szumátrai a legkisebb, de a szárazföldi emlősök között így is nagynak számít. Marmagassága 112–145 centiméter, fej-testhossza 236–318 centiméter, a farka 35–70 centiméter. Tömege élőhelyétől függően 500–1000 kilogramm, általában 700–800 kilogramm. A legnehezebb mért példány 2000 kg-ot nyomott. Testének legnagyobb részét vörösesbarna szőrzet borítja. Mint az afrikai fajoknak, a szumátrai orrszarvúnak is két tülke van. A nagyobbik, elülső általában 15–25 centiméteres, és az állat orrán ül. A második tülök az elülső és a homlok között helyezkedik el, igazából csak egy csonk.

Életének legnagyobb részét magányosan tölti, ez alól kivétel a szaporodás és a borjak nevelésének időszaka. Az összes ma élő orrszarvúfaj közül a szumátrai adja ki a legtöbb hangot. A hangadással az állatkertekben megfigyelt példányok majdnem folyamatosan kapcsolatot tartanak egymással. Valószínűleg a vadonban is így tesznek, legalábbis az anya és borja biztosan. A fütyülést a vadonban messziről, az erdő sűrű aljnövényzetében is meg lehet hallani. A szumátrai orrszarvú területét a hangjeleken kívül talajkaparással, cserjék kidöntésével és ürülékkupacokkal is megjelöli.

Korábban ez az orrszarvúfaj India, Bhután, Banglades, Mianmar, Laosz, Thaiföld, Malajzia, Indonézia és Kína esőerdeiben, mocsaraiban és köderdeiben élt. A történelmi időkben Kína délnyugati részén, főleg Szecsuanban fordult elő. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) súlyosan veszélyeztetett fajnak tekinti, mivel ma már csak hat állománya létezik: négy Szumátrán, egy Borneón és egy a Maláj-félszigeten. Létszámukat igen nehéz megbecsülni, mivel magányosan, szétszórtan élnek. Feltételezések szerint vadonban már csak száznál kevesebb — a mai elképzelések szerint mintegy 80 — példány élhet. A Maláj-félszigeti csoportjuk fennmaradása igen kétséges, a négy szumátrai állományból az egyik valószínűleg már kihalt. Létszámuk csökkenésének fő oka az orvvadászat, mivel az orrszarvúak tülkét a hagyományos kínai orvoslás nagyra becsüli. Emiatt a feketepiacon egy kilogramm orrszarvútülök 50 000-65 000 amerikai dollárt ér.